Poszttraumás artrózis a könyökízületben 2 fokkal
Tartalom
Jelen tanulmányunkban, a saját beteganyagunkban epiphyseolysis miatt műtéti ellátásban részesült betegek hoszszú távú utánkövetését, az ellátás eredményességét kívánjuk bemutatni. A Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinkáján és között 54 beteg 73 csípőjénél végeztünk in situ csavaros epiphyseodesist, epiphyseolysis capitis femoris miatt.
Retrospektív radiológiai elemzést végeztünk, valamint áttekintettük a betegek dokumentációit, amelynek során preoperatíve a combfejelcsúszás mértékét, az utánkövetés végén pedig a csípőízületi arthrosis jeleit vizsgáltuk.
A könyökprotetika aktuális helyzete
Az epiphyseolysis diagnosztizálása, illetve a műtét elvégzésekor a fiúbetegek átlagéletkora 12,7 év, míg a lányoké 11,5 év volt. Tizenkilenc betegnél kétoldali epiphyseolysis jelentkezett, ezek közül 4 poszttraumás artrózis a könyökízületben 2 fokkal már az első vizsgálatkor, 15 esetben 0,9—25 hónap elteltével — átlagosan 8,7 hónappal az első beavatkozást követően — jött létre az ellenoldali elcsúszás.
Az utánkövetési idő 11—27 év, átlagosan 16,7 év volt. II radiológiai eredményt ad.
Jelentős combfejelcsúszásnál alkalmazott femur osteotomiák a hosszú távú radiológiai kimenetelt nem befolyásolták. Holnapy, T. Terebessy, Gy.
Domos, N. Horváth, S. Kiss, Gy. Szőke: Correlation between the severity of femoral head slip and osteoarthrosis in hip joint in patients with slipped capital femoral epiphysis In this paper authors present their retrospective study and result of in situ epiphyseodesis in case of slipped capital femoral epiphysis SCFE.
At the Orthopaedic Department of Semmelweis University of Medicine, Budapest, authors performed in situ epiphyseodesis with unique screw in 73 hips 54 patients between and At preoperative radiographs, the Southwick head-shaft angle, the epiphyseal— metaphyseal angle and articulo-trochanteric distance were measured to define the severity of slipping.
At the end of the follow-up, the hip radiographs were examined for the signs of osteoarthritis according to Kellgren—Lawrence in order to evaluate the correlation between the severity of slipping and the developing secondary osteoarthritis.
Male patients were aged between 10,5 and 16,4 years mean 12,7 yearsand female patients were aged between 8,6 and 14,7 years mean 11,5 years at the time of in situ screw fixation of SCFE.
The follow-up was 11—27 years mean 16,7 years. Results of this study show that two third of SCFE patients treated with unique in situ screw fixation for mild slipping have good radiological result. Moderate case of slipping gives poor gr. In case of severe slipping, two third of patients has developed severe gr.
In case of severe slipping, not even femoral osteotomies have improved the prognosis for secondary hip arthrosis in our series.
Hogyan enyhíthetők a porckopásos tünetek?
Elsősorban túlsúlyos vagy korukhoz képest fokozott hossznövekedést mutató 11—15 év közötti gyermekeknél alakul ki. Az előfordulási gyakoriságban a nemek közt eltérés mutatkozik, a fiú—lány arány 2— Ugyanakkor a nemek közti növekedési poszttraumás artrózis a könyökízületben 2 fokkal eltérései miatt, az epiphysis elcsúszása leányoknál korábbi életkorban jelentkezik, mint fiúknál.
Az esetek több mint felében mindkét oldali csípőízület érintett a betegségben, azonban jellemzően nem egyszerre, hanem az egyik oldali tünetek kialakulását követően másfél éven belül válik panaszossá az ellenoldali csípő. A betegség pontos etiológiája ismeretlen, azonban létrejöttének hátterében biomechanikai, valamint anyagcsere okok egyaránt állnak. Biomechanikai tényezőknek tekinthetők a combfejelcsúszás létrejöttében a fokozott femur retroverzió, mélyebb — és így impingementet okozó — acetabulum, valamint a túlsúly.
Az anyagcsere eltérések közé sorolható a hypothyreosis, hyperparathyreosis, acromegalia, adiposogenitalis szindróma, jóllehet az esetek többségében hormonháztartásbeli eltérés nem igazolható.
Az alsó végtagi hosszú csöves csontok epiphysisei, a terhelés tengelyére jellemzően közel 90 fokos szöget zárnak be, megkímélve az epiphysiseket a nyíróerőktől. Ez alól kivétel a femur proximalis epiphysise, ahol ez a szög 12—14 éves életkorban körülbelül 45 fokos. Ezen a helyen terhelés hatására nyíróerők ébrednek, és a biokémiai faktorok által is gyengített, biomechanikailag is sérülékenyebb physisben létrejön a combfej postero-inferior irányú elcsúszása 9, Mindhárom típusnál korai diagnózis felállítása elengedhetetlen és mielőbbi műtéti kezelés szükséges, ezzel megelőzve az elcsúszás mértékének fokozódását, valamint további szövődmények kialakulását.
A betegség kezeletlen eseteiben, vagy jelentős elcsúszás esetén fokozódik az avascularis necrosis, illetve a chondrolysis lehetősége, így élethosszig tartó fájdalom és beszűkült csípőízületi mozgások maradnak vissza.
A poszttraumás arthrosis jellemzői és fontos jellemzői
A chondrolysis hátterében részben iatrogén ok áll, amely a fokozott mértékű epiphyseolysis esetében az operatőrt mind nehezebb technikai feltételek elé állítja az epiphyseodesis elvégzése során, így nagyobb az esélye az ízületbe penetráló rögzítő fémanyagnak, amelynek az ízületbe jutó vége károsítja a hyalinporcot.
Ilyenkor fennáll a lehetősége egy idő előtt kifejlődő szekunder csípőízületi arthrosisnak, ugyanakkor ez jellemzően csak negyven éves kor felett kezd panaszokat okozni a serdülőkorban epiphyseolysist elszenvedett betegeknek 5. Retrospektíve elemeztük a betegek radiológiai felvételeit, valamint áttekintettük a betegek dokumentációit. Utánkövetésünk végpontjának, minden beteg esetében az az időpont számított, amikor a beteg utoljára klinikánkon vizsgálaton megjelent, és röntgenfelvétel készült a korábban operatíve kezelt csípőről.
A combfejelcsúszás mértékének és a csípőízületi arthrosis kialakulásának összefüggése epiphyseolysises betegeknél műtét elvégzésekor a fiúk átlagéletkora 12,7 év 10,5—16,4 évmíg a lányoké 11,5 év volt 8,6—14,7 év. A gyermekek több mint harmadánál 19 beteg kétoldali epiphyseolysis jelentkezett, ezek közül 4 esetben az első vizsgálatkor kétoldali elcsúszást tapasztaltunk, így esetükben együlésben történt a bilateralis epiphyseodesis, míg további 15 gyermeknél az utánkövetési időszak során történt az ellenoldali csavaros epiphyseodesis.
Azon gyermekeknél, akiknél egymástól eltérő időpontban zajlott az epiphysisek elcsúszása, ott a két műtéti beavatkozás közt átlagosan 8,7 hónap telt el 0,9—25 hónap. Vizsgálataink során az antropometriai adatok mellett áttekintettük a gyermekek preoperatív AP és Lauenstein röntgenfelvételeit, meghatároztuk a Southwick—szöget poszttraumás artrózis a könyökízületben 2 fokkal.
- Hogy fáj a csípőízület
- A nagy lábujj artrózisa gyógyszeres kezelés
- Diszlokáció az interfalangeális ízületek kezelésében
Az utánkövetési idő 11—27 év közt alakult, átlagosan 16,7 év volt. Az utánkövetési idő végén kétirányú csípő röntgenfelvételen vizsgáltuk az arthrosis radiológiai jeleit Kellgren—Lawrence szerint.
A Southwick—szög meghatározása a Lauenstein felvételen történik, a kis szögeltérések pontosabb megítélése miatt szükséges mindkét oldal Southwick—szögének meghatározása. Ez az epiphysis első és hátsó pontjait összekötő egyenesre állított merőleges, és a femur tengelye által bezárt szög. A combfejelcsúszás fokozódásával e szög értéke növekszik.
A szerző közleményében rövid történeti áttekintés után ismerteti a manapság használt különféle protézisrendszerek indikációit, előnyeit és hátrányait. Röviden tárgyalja a műtéti technikát, továbbá a szövődményeket és az eredményeket. A közleményben a szerző ismerteti az általa követett műtéti technikát, utókezelést, szövődményeiket és azok ellátását. Eredményei megfelelnek az irodalmi közléseknek, amelyek alapján a könyökízület súlyos destrukciója esetén javasolja a könyökprotézis beültetést.
Az epiphysis-metaphysis szög, az epiphysis első és hátsó pontjait összekötő egyenes és a metaphysis által bezárt szög. Ennek értéke a combfejelcsúszás fokozódásával csökken, normál értéke 87 fok. Az epiphyseolysis súlyosságát megítélendő, vizsgáltuk az csípőízület és nagytompor csúcs távolságát is Ennek meghatározása az antero-posterior irányú csípő röntgenfelvételen lehetséges, ahol poszttraumás artrózis a könyökízületben 2 fokkal combcsont testének tengelyére merőlegest állítunk a nagytompor csúcs és a csontos combfej proximalis részén.
A poszttraumás arthrosis jellemzői és fontos jellemzői
E két párhuzamos vonal közötti távolság az ízület—tompor táv. Ezen távolság vizsgálatának első sorban az epiphyseolysis egyoldali előfordulása esetén lehet jelentősége, öszszehasonlítva a beteg és az ép oldalt. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a betegség jellemző előfordulási életkorában jelentős testmagasság-különbségek fordulhatnak elő a gyermekeknél, így relatíve nagy variabilitást okozva az ízület—tompor mm-ben mért távolságban is, ezzel korlátozva a beteg és beteg közti összehasonlítás lehetőségét.
- Ha a fenti tünetek közül legalább egyet megtalál, azonnal forduljon orvoshoz.
- Az ujjak duzzadnak ízületi fájdalmak
- MATROKPLASZT | /4. by MATROKPLASZT - Issuu
- A poszttraumás arthrosis jellemzői és fontos jellemzői - Plex
- Köszvényes izületi gyulladás az ujjakon
- A könyökprotetika aktuális helyzete - PDF Free Download
- MATROKPLASZT | /4. by MATROKPLASZT - Issuu
Ez 12 fokig normálisnak tekinthető 2. Különválasztva a fiúbetegeket, esetükben ez 14—28 fok közt volt átlagosan 16,1 fokmíg lányoknál ez 20—48 fok között átlagosan: 32 fok alakult. Ennek megfelelően az epiphysis—metaphysis szög 52—76 fok közt változott, átlagosan 70,6 fok voltfiúbetegek esetében 62—76 átlag: 73,9 foklányok esetében 52—70 fok közt átlag: 58 fok volt.
A combfejelcsúszás gyakoriságában, illetve súlyosságában beteganyagunknál a jobb és poszttraumás artrózis a könyökízületben 2 fokkal oldal közt különbség nem mutatkozott.
Ízület—tompor távolság az érintett oldalon 17—45 mm közt változott a fiúbetegeknél átlagosan 30,91 mm voltugyanez az ép oldalon 11—43 mm közt volt átlag: 33,6 mm. A lányoknál az érintett oldal ízület—tompor távolsága 15—35 mm közt alakult átlagosan 23,95 mm voltmíg az ép oldalon ugyanez 17—37 mm közt változott átlag: 29,7 mm.
A betegek életkora az utánkövetés végén 12—40 év közt volt, átlagosan 22,98 év volt. A 15 éves utánkövetés során kialakuló arthrosis súlyosságának összefüggését az elcsúszás mértékének függvényében a 4.
Az utánkövetés teljes ideje alatt két esetben alakult ki a combfejet súlyosan destruáló avascularis necrosis egy súlyos fokú és egy közepes mértékű elcsúszást követően. Az epiphyseodesist előidéző fémanyagok eltávolításától eltekintve, három betegnél történt az utánkövetés teljes ideje alatt lövések ízületek sérülései epiphyseolysis miatt további műtéti beavatkozás, mindhármuknál femur osteotomia, ugyanakkor ezen három esetben is III.
A combfejelcsúszás mértékének és a csípőízületi arthrosis kialakulásának összefüggése epiphyseolysises betegeknél betegnél — történt csípőprotetizálás a fájdalmas mozgásbeszűkülést okozó szekunder csípőízületi arthrosis következtében, poszttraumás artrózis a könyökízületben 2 fokkal, 22 illetve 26 évvel az epiphyseodesist követően. A combfejelcsúszás súlyosságának fokozódásával arányosan nő az esély a rossz radiológiai — és klinikai — prognózisra.
Súlyos combfejelcsúszás esetén azonban rossz prognózisra számíthatunk, és ezen a femur korrekciós osteotomia sem változtat érdemben. Az epiphyseolysis okozta csípő- illetve térdtáji panaszok megjelenését követően akár hónapok, de nem ritkán egy—másfél év is eltelhet a diagnózis felállításáig, illetve a műtéti beavatkozásig 4. Mivel azonban a súlyos fokú elcsúszás rosszabb prognózisa valószínűsíthető, így célszerű lenne a betegek definitív ellátó intézetbe juttatása a csípő- és térdtáji panaszok kialakulását követő legrövidebb időn 4.
A függőleges tengely a százalékos eloszlást mutatja, míg a vízszintes poszttraumás artrózis a könyökízületben 2 fokkal az elcsúszás mértéke szerepel belül, tekintettel arra, hogy gyakorta felmerül a későn felállított diagnózis problémája. A nemzetközi irodalomban azonban ma sincs egyértelmű álláspont az epiphyseolysis kezelési taktikáját illetően két kérdésben: egyik az epiphyseolysises combfej rögzítésével együlésben elvégzett ellenoldali desis kérdése, illetve a különböző típusú osteotomiák létjogosultsága.
Egyes gyermekortopédiai centrumokban rutinszerűen alkalmazzák egyoldali combfejelcsúszás esetén is a kétoldali epiphyseodesist, míg mások gyakran döntenek kétoldali epiphyseodesis mellett a beteg egyéni adottságai alapján 6, Más intézmények gyakorlatának megfelelően azonban — és így klinikánkon is — rutinszerűen a panaszmentes oldal nem kerül rögzítésre, azonban az egészséges oldal szoros klinikai és radiológiai obszervációja nélkülözhetetlen a növekedés során 1—3.
Ezt kívántuk elérni a köteteként Kopits Jenő és Imre tollából ben könyv szerkezetének kialakításával és az ábra jelent meg oldalon ábrával. A kitűnő anyag összeállításával.
Ennek megfelelően azonban poszttraumás artrózis a könyökízületben 2 fokkal adatainkból is látható, hogy normális — 12 fokos Southwick—szög — értéktől néhány fokban eltérő esetekben is több alkalommal történt in situ csavarozás. A fenti szerzők éppúgy, mint mások, súlyos combfejelcsúszás esetén — kis esetszámban — többféle osteotomia variáció lehetőségét leírták Dunn, Ganz, Imhauser, Southwick. Ezzel szemben az extracapsularis femur osteotomiák csak a deformitás indirekt, és így limitált korrekcióját teszik lehetővé 5, Ezek rutinszerű, nagy számban történő alkalmazása a combfej necrosis veszélye miatt éppúgy kérdéses, mint a fenti osteotomiák egy-egy esetben történő alkalmazásának létjogosultsága.
Ziebarth és munkatársai ugyanakkor rövid távú 1—3 éves utánkövetés alapján javasolják a deformitás szintjének megfelelő, módosított Dunn femur osteotomiát, ahol 40 beteg utánkövetése során asepticus necrosist, illetve chondrolysist nem tapasztaltak Hosszú távú utánkövetések azonban nem támasztják alá a femur korrekciós osteotomiák létjogosultságát. Bár jelen tanulmányunkban szerepel az epiphyseodesis elvégzését követően három esetben femur osteotomia is a jelentős elcsúszás korrekciója céljából, ugyanakkor pontosan ezen korábbi tapasztalatok alapján, az elmúlt 20 évben már femur osteotomiát ilyen indikációval nem végeztünk.
KÖVETKEZTETÉSEK Saját beteganyagunk vizsgálata alátámasztotta azt a nemzetközi irodalomból ismert tényt, hogy az epiphyseolysis gyakorisága a két nem közt eltérő esetünkben a fiú—lány arány 1, voltugyanakkor leányoknál jellemzően korábbi életkorban alakul ki esetünkben fiúknál átlagosan: 12,7 év, lányoknál átlagosan: 11,5 év. Saját anyagunkból kimutatható az is, hogy fiúknál a gyakoribb előfordulás ellenére az elcsúszás mértéke azonban kisebb volt a lányokénál átlagos Southwick— szög fiúknál 16, lányoknál 32 fok, átlagos epiphysis—metaphysis szög fiúknál 74, lányoknál 58 fok.
Továbbá igazolódott az a feltételezés is, amely szerint a combfejelcsúszás súlyosságának fokozódásával nő az esély a rossz radiológiai és klinikai prognózisra. A közepes combfejelcsúszás szorosra emeli a 15 éven belüli súlyos arthrosisnak az esélyét a mérsékelt combfejelcsúszáshoz képest, mígnem a súlyos fokú elcsúszás a közepes fokúéhoz képest további dupla akkora kockázatot jelent a súlyos fokú arthrosis kialakulására nézve.
A lábak ízületei F. Crawford A. Domán I. Green D.
Kartenbender K. Kocher M. Bone Joint Surg. Lehmann T. Acta Orthop. Loder R.
Vizkelety_o.pdf
Course Lect. Montskó P. PhD értekezés. Purcell D. Schultz W. Shin S. Song K.
